A kínai működőtőke-befektetések (FDI) az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban 67%-kal, 16,8 milliárd euróra ugrottak 2025-ben, ami 2018 óta a legmagasabb szintet jelenti. A friss MERICS–Rhodium jelentés ugyanakkor rámutat: az új zöldmezős beruházási bejelentések száma csökken, ami a lendület alábbhagyását vetíti előre.
Joó István, a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) korábbi vezérigazgatója, a J8TM tanácsadó cég alapítója friss LinkedIn-bejegyzésében elemezte a folyamatokat. Véleménye szerint Európa kényes egyensúlyozásra kényszerül a termelékeny tőke vonzása, az ipari bázis megerősítése és a Kínával szembeni kereskedelmi hiány csökkentése között. Kína EU-val szembeni kereskedelmi többlete júliusban meghaladta a napi 1 milliárd eurót, amit Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2026-os értékelő beszédében is kiemelt.
Három fő tanulság a kínai befektetők számára
Joó István LinkedIn-posztjában kifejtette, hogy az Európai Bizottság üzenete alapján a kínai tőkének három meghatározó feltételhez kell igazodnia a kontinensen:
A kapacitásigény megmarad: Európának továbbra is szüksége van befektetésekre, technológiára és versenyképes ipari kapacitásokra. Az ezeket erősítő projektek pozíciói továbbra is szilárdak.
A lokalizáció az új kulcsszó: felértékelődik az európai gyártás, a helyi beszállítói láncok bevonása, a szakképzett munkahelyek teremtése, a K+F tevékenység és az EU-s hozzáadott érték növelése. Ezt a törekvést tükrözi a készülő iparági szabályozás (Industrial Accelerator Act) is.
Szigorodó feltételek a kiemelt szektorokban: az elektromos járművek (EV), akkumulátorok és a zöld technológiák terén a beruházások európai iparhoz való hozzájárulása közvetlenül meghatározza majd a befektetési feltételeket és lehetőségeket.
Politikai retorika kontra üzleti valóság
A szakember rámutatott egy fontos gyakorlati tapasztalatra is: az európai országok szerinte keményen versenyeznek a kínai beruházásokért, még azok is, amelyek nyilvános politikai retorikájukban élesen kritikusak Kínával szemben.
Joó István véleménye szerint ez a szakadék a politikai kommunikáció és a befektetési valóság között a jövőben sem tűnik el, így ennek megértése elengedhetetlen a megalapozott üzleti döntésekhez.